Vályis diák lett az ország legjobb kőműves tanulója

Adorján Andor nem gondolta volna, hogy valaha egyáltalán elindul a rangos megmérettetésen, melyen országszerte ötezer diák versengett idén. Végül nem csak elindult, hanem mindenkit maga mögé utasítva a dobogó legfelső fokára léphetett.

Adorján Andor, a Szekszárdi SZC Vályi Péter Szakképző Iskolája és Kollégiumának végzős kőműves tanulója. Nem gondolta volna, hogy valaha egyáltalán elindul a rangos megmérettetésen, melyen országszerte ötezer diák versengett idén, kőműves és hidegburkoló szakmában pedig több mint kétszázan. Végül nem csak elindult, hanem mindenkit maga mögé utasítva a dobogó legfelső fokára léphetett.

– Te vagy az első, országos szinten is a legjobb a szakmádban. Milyen érzés?

– Nagyon jó érzés, kicsit még felfoghatatlan is. Nekem az volt ugyanis az elképzelésem, hogy beiratkozom a Vályiba, szép csendesen elvégzem a szakmát, aztán megyek a dolgomra. Nem gondoltam arra, hogy elmegyek a versenyre, vagy ha már elmegyek, bármilyen eredményt elérek majd rajta. Nem az önbizalomhiány miatt, csak szimplán meg sem fordult a fejemben, hogy ekkora felhajtást keltsek.

– Miért döntöttél mégis úgy, hogy kipróbálod, mit tudsz?

– Nem annyira az én döntésem volt – mondja Andor nevetve. Iskolai elméleti tanárom, Horváth Dezső támogatását már az első pillanattól kezdve élvezhettem. Elsős koromban kijelentette, hogy szeretné, ha mennék a Szakma Kiváló Tanulója Versenyre. Mivel kitűnő tanuló voltam három éven keresztül, még jobban megerősítettem benne a vágyat, hogy elküldjön a megmérettetésre. Úgy voltam vele, hogy ő oktat már évek óta, tudja, kiben milyen lehetőségek rejlenek, ha úgy látja, hogy bennem van, hát belevágok, és kihozom magamból a legjobbat.  Nagyon sokat köszönhetek neki, elméletből azt hiszem, mindketten jelesre vizsgáztunk, hiszen 98%-os írásbeli és 100-%-os szóbeli teljesítményt értem el. A gyakorlati segítséget a Topa és Társa Kft. részéről Németh István mestertől kaptam, illetve a főnök úr, Pista bácsi is vett nekem egy raklap téglát, amin gyakorolhattam. Biztosították a tökéletes feltételeket: helyet, szerszámokat, gépeket, minden kiadást, így mindenből a legjobbal mehettem el a versenyre.

– Milyen diáknak tartod magad, könnyű volt Téged felkészíteni a megmérettetésre?

– Rendkívül önfejű és lusta vagyok, ezt a tanáraim pontosan tudták rólam. Ahogy azt is, ha valamit el akarok érni, azt általában elérem. Könyvet, füzetet sosem nyitottam ki, mindig abból éltem, ami az órán elhangzott. Horváth Dezső tanár úr rengeteg vizsgafeladatot oldatott meg velem, és tudta, hogy a lexikális tudásom elég az elvárt követelmények teljesítéséhez. Németh István mester is tudta kezelni az önfejűségemet, először hagyott kibontakozni, és csak utána értékelte, véleményezte a munkámat, átbeszéltük, mit kellene másképp csinálni. Emellett mindig jártam iskola mellett is dolgozni, szerintem sok mindent kell látni, tapasztalni ehhez a szakmához. Összességében nagyon jó volt a felkészülés mindegyik segítőimmel: tudtuk a másikról, hogy ki mit visel el, ismertük egymás rigolyáit, ezek is kellettek ahhoz, hogy jó eredményt érjek el.

– Méghozzá a legjobbat, hiszen országos első lettél!

– Szerencsére! Több mint kétszázan indultunk kőműves és hidegburkoló szakmában, az írásbeliről már csak tizenhárman jutottunk tovább, az előválogatóról pedig nyolcan mentünk a döntőbe. Megmondom őszintén, nem vagyok izgulós fajta, a versenyen abszolút semmiféle izgalmat vagy aggódást nem éreztem. Ez az eredményhirdetés napján csőstül visszajött, mert akkor esett le, hogy hoppá, első szeretnék lenni, nekem nem jó se a második, se a harmadik hely. A verseny során természetes volt, hogy csak csinálom a dolgom a legjobb tudásom szerint, és igazából akkor kezdtem el aggódni, amikor már nem tehettem semmit azért, hogy első legyek. Nagyon örülök, hogy végül sikerült.

A sikeren és a verseny adta élményeken túl komoly nyereményeket is kaptál, ha jól tudom.

– Igen, pénzbeli és tárgyi nyereményt egyaránt. Szerszámokat, gépeket nyertem, amiket a szakmában jól tudok majd hasznosítani, például lézeres szintezőt, akkumulátoros csavarhúzót, és rengeteg munkaruhát.

– Akkor minden adott egy sikeres pályakezdéshez, mik a további tervek?

– Szeretnék egy magasépítő technikumot elvégezni, ez a képzés viszont már pénzbe kerül.  Mindenképp olyan helyen kell elhelyezkednem, ahol a szükséges összeget ki tudom termelni úgy, hogy ne kelljen nélkülöznöm a mindennapjaimban. Régi álmom, hogy vállalkozó legyek, úgy gondolom, hogy amint lejár a tanulói jogviszonyom, bele is vágok, és meglátjuk, hogyan profitálok belőle. Az építőipar gyerekkorom óta érdekel, sokat dolgoztam már benne az iskola alatt is, ezután is ebben szeretnék. Jó lenne, ha a magam ura lehetnék, és azt hiszem, hogy az iskolától és a gyakorlati helyemtől mindent megkaptam útravalóként ahhoz, hogy ez sikerüljön.

Szintén kedvelheted...